A jelbeszédről

A jelnyelvet úgy lehet meghatározni, mint egy gesztusokon alapuló, vizuális típusú nyelvet." (Vasák)

Alkalmazása során a jelelô egy fogalomra, vagy kifejezésre, olykor egy egész beszélt-nyelvi mondatra egy globális jelet használ. Ez a jel lehet képes, más szóval ikonikus - amikor a jel sok vonásában utal az adott tárgy vagy fogalom bizonyos külsô vagy belsô jegyeire -, s lehet teljesen absztrakt, vagy más szóval arbitrarikus, amikor láthatólag semmi összefüggés nincs a jel és a jelentés között. A jelnyelv is - mint minden nyelv - a gondolatok és az érzések közvetítôje, a kommunikáció eszköze, a kultúrát és a történelmet adja át nemzedékrôl nemzedékre, ezáltal erôsítve és fokozva az identitás érzését. Sajátos egyéni szerkezet, nyelvtana van, mely eltérô a beszélt nyelvekétôl, de azokkal egyenértékű. Legfôbb jellemzôje, hogy elsôdlegesen a siket emberek nyelve, melyet ugyanolyan kommunikatív célokra használnak, mint a halló emberek a beszélt nyelveket. Nagyon fontos információ, hogy a jelnyelv nem nemzetközi, minden országnak saját, nemzeti jelnyelve van. A különbözô országok jelnyelvei szerkezetileg hasonlítanak egymásra, de a nyelvi szókészletben (lexikákban) akkora különbség van, hogy különbözô nyelvekrôl beszélünk.

(Néhány érdekes jelet láthatsz lejjebb)

Fentieken túl létezik nemzetközi jelnyelv is, az úgynevezett "GESTUNO", mely spontán született a siket emberek közötti nemzetközi kapcsolatokban használt kommunikáció eszközeként, ez azonban nem nevezhetô igazán nyelvnek, nem felel meg az önálló nyelv kritériumainak.

Ujj ABC vagy más néven Daktil

Siketek és nagyothallók egymás közötti és hallókkal történô kommunikációja során használatos - a kézfejjel, illetve a kéz ujjaival kivitelezett 1 hang = 1 jel alapú - jelrendszer. Kizárólag akkor használják, amikor egy adott fogalomnak, kifejezésnek, névnek nincs önálló globális jele, illetve a jelet nem minden jelenlévô ismeri. Elônye, hogy pontos információt nyújt, hátránya, hogy nagyon lassú az információközlés, a siket emberek nem szívesen használják. Többféle változata létezik hazánkban, és országonként is eltérô.

süketek jelnyelve:

a hallássérültek egyik kommunikációs lehetősége, kézi (’manuális’) jelekből álló rendszer, melynél minden kézjel egy-egy szónak felel meg. Jelelés közben a személy mindkét kezét használja, s közlését mimikával is megerősíti. A jelnyelv két főtípusát tartják számon: a süket személyek között országonként elterjedt hagyományos változatot (pl. német vagy m. jelnyelv), melynek saját grammatikája van, s a jelek száma is szűkebb (kb. 3000) a hangos beszédben használt szókincsnél. A másik típus a jelelt német, m. stb., amely esetben a ~ kíséri a hangos beszédet, követi annak szórendjét, így ehhez képest alárendelt szerepet játszik. Ilyenkor a beszédet felfogó személy szájról olvasás sal is kiegészíti a jelekben kapott információkat. A jelek egy része ún. ikonikus (’képi’) jel, közvetlenül leképezi a valóságot, más részüknél már nem követhető a valóságra való utalás v. mesterséges ek a jelek. A ~t már a XVIII. sz.-ban alkalmazták a hallássérült gyermekek oktatásánál, az ezt felhasználó ped.-i irányzatok az ún. totális kommunikáció és a bilingualizmus ( hallássérültek gyógypedagógiája). A ~ a súlyos fokú hallássérültek egymás közötti érintkezésének ált. formája, a szájról olvasásnál kevésbé terheli a figyelmet. 

szájról olvasás:

a beszéd megértése a beszélő beszédszervei (nyelv, ajkak, állkapocs) mozgásának és az arckifejezés megfigyelése alapján. A ~ a hallássérültek egyik lehetséges kiegészítő v. alternatív információs csatornája a  hallókészülékkel segített hallás mellett a hallássérülés mértékével arányosan. A szájról olvasó személy szintetizálja és kombinálja a mozaikszerű benyomásokat, mivel a beszéd látható alkotóelemei csak a mondottak egy részének értelmezését teszik lehetővé. Egyes hangok képzése egyáltalán nem látható, más hangok vizuális képe egymással felcserélhető, és változhat a benyomás a megelőző, ill. a rákövetkező hangok következtében is. A ~ külső feltételei: a megfelelő világítás, a beszélő közelsége, ill. szemköztes elhelyezkedése, a term.-en artikulált, nem túl gyors beszéd. A főbb belső feltételek: az észlelési képesség, a figyelem, az adott nyelv megfelelő ismerete, a kombinációs készség, a jó, közvetlen megtartó emlékezet. A hallássérült gyermekek oktatásánál biztosítani kell a ~hoz szükséges kedvező körülményeket. A ~t a hallássérült gyermekek gyógyped.-i nev.-e során külön nem fejlesztik. A hallásnevelés nél a versengő ingerek miatt másodlagos a szerepe.

Ha ingyen szeretnél tanulni : http://www.hallatlan.hu/